Tippek és trükkök a szóbelihez

Néhány jótanács a sikeres szóbeli megszerzéséhez!

• A beszédkészség gyakorlására érdemes felvenni a kapcsolatot egy idegennyelvet jól beszélő ismerőssel. Vele szövegesen és szóban is fontos az idegennyelvi szóváltás, hiszen így tud majd segítséget nyújtani fogalmazásban, a szövegkörnyezet kialakításában és a nyelvtani helytelenségek elkerülésében.
• Néhány vizsgarendszerben a szóbeli vizsgarész során előfordulhat szituációs feladattípus is. A szituációs feladat megoldásában segítséget nyújthat, ha a vizsgázó az adott témát az “előnyök és hátrányok” oldaláról közelíti meg, így egy kötetlen, személyes beszédkörnyezetbe foglalva mondanivalóját. Fontos, hogy lényegretörően, lehetőleg összetett mondatokban, folyamatosan és nagyobb nyelvtani hibáktól mentesen beszéljen az adott témáról.
• A szóbeli vizsga során a vizsgázónak érdemes releváns érvekkel alátámasztania gondolatait. Jó ötlet lehet a személyes tapasztalatok és élmények mondatba foglalása is, a betanult mondatok helyett pedig az érdekes, kreatív szóhasználat is előnyt jelenthet a vizsgán.
• A hallásértési résznél érdemes jegyzetet készíteni. Fontos, hogy a vizsgázó ne időzzön sokat egy-egy kérdésnél: ha nincs meg a kellő információ a kérdés megválaszolására, haladjon tovább és foglalkozzon a következő kérdéssel. Ha a vizsgázó jól gazdálkodik az idejével, a feladat végén lesz ideje a válaszainak pontosítására.
• A szóbeli vizsgára történő felkészüléskor jó ötlet lehet, ha a jelentkező egyik témakört se magolja be szó szerint. Ezt a feladatot érdemes saját (a felkészülés alatt már kialakult) szóhasználattal teljesíteni a megadott téma szövegkörnyezetével együtt. Ezzel kiküszöbölhető a szóbeli vizsgán leggyakrabban előforduló probléma: a szöveget bemagolt vizsgázó a legtöbb esetben ugyanis nem tud megfelelően válaszolni a téma kifejtése után feltett kérdésekre. Saját szóhasználattal ez az akadály könnyen átugorható.
• Néhány vizsgarendszerben a szóbeli vizsgarész során előfordulhat képes feladat. A képes feladat során a vizsgázónak két kép közül kell választania, majd a választott képhez tartozó témáról kell beszélnie. Fontos, hogy a vizsgázó ne döntsön elhamarkodottan. Először gondolja át, hogy valóban eleget tud-e beszélni a választott képről, képes lesz-e összetett, kerek mondatokban válaszolni a téma kifejtése után feltett kérdésekre.
• Fontos, hogy a szóbeli vizsgarész során a vizsgázónak azt a szituációt kell előadnia, ami a feladatban meg van határozva. Jó, ha a vizsgázó tud azonosulni a témával, de ha ez egyáltalán nem következik be a vizsga során, úgy a szóbeli vizsga ezen részének teljesítése nehéz feladat lesz. A jelentkezőnek érdemes saját gondolatokat és személyes tapasztalatokat is belevinni mondanivalójába, így könnyítve helyzetén.
• A hallásértési rész teljesítésénél a mondatkiegészítős feladatok esetében (ahogy az összes többi feladatnál) fontos a higgadtság. Jó ötlet lehet a mondatból hiányzó részek átnézése: milyen mondattípusokban szerepelnek, hol helyezkednek el, a vizsgázónak van-e tippje, hogy mi is lehet pontosan az a szó. Érdemes odafigyelni a szófajokra is: melléknevet főnév fog követni, segédigét pedig főige.
• A hallásértési rész feladatánál csak az igaz, ami a hallgatás során elhangzik. Ha valamit nem mondanak ki, akkor az hamisnak számít (még akkor is, ha a vizsgázó szerint az úgy van). Ezért ha bármilyen beugratós kérdés felmerülne a feladatlapon, a vizsgázó ne hamarkodja el annak megválaszolását (pl. a szövegben bemutatott kislány iskolatáskával ment-e reggel iskolába, ez ebben az esetben hamis, mert nem hallatszott el semmilyen erről szóló információ).
• A szóbeli vizsga esetében nagy gondot okozhat, ha a vizsgára készülő személy valamelyik szóbeli tételt nem nézi át, kihagyja. Ezt a problémát érdemes elkerülni: a vizsgázó legyen felkészült az összes szóbeli tétellel kapcsolatban (nem kell mindent szóról szóra bemagolni, de nem árt tisztában lenni a nehezebb tételekkel sem). Ez azért fontos, mert a legtöbb vizsgaközpont esetében a vizsgán nincs lehetőség új szóbeli tétel kihúzására, így a vizsgázónak minden esetben az elsőre kihúzott tételből kell felelnie.
• Fontos tudni, hogy a nyelvvizsga írásbeli és szóbeli része is akkor számít sikeresnek, ha a vizsgák eredménye legalább 60 százalékkal zárul. Ez az eredmény a vizsgarészek feladataiból adódik össze, tehát a feladatok részeredményei kompenzálhatják egymást. Fontos tudnivaló, hogy minden feladatrész esetében meg kell lennie a 40 százaléknak, különben az említett feladatrész nem számít sikeresnek (két részes feladat esetén mind a két rész összesítéséből kell megszületnie a 40 százaléknak, így a két részes feladattípusokon belül ha az egyik jól, a másik pedig rosszul sikerül, attól az még zárulhat 40 százalékos eredménnyel).
• A hallásértési feladat teljesítése előtt a vizsgázónak érdemes figyelmesen elolvasnia a feladatlapon szereplő állításokat, majd ezt követően figyelnie a hallott szövegre. Jó ötlet lehet egy rövid mondatokból, vagy csak a hallott szöveg kulcsszavaiból álló vázlat készítése is a piszkozati lapon.
• A szóbeli vizsgarész három aranyszabálya: a vizsgázó érthetően és hangosan kommunikáljon, mindig nézzen a vizsgáztatókra, és ne szólaljon meg anyanyelvén. Ezeknek a szabályoknak a betartásával a vizsgázó jóval közelebb kerülhet a sikeres nyelvvizsgához.
• A szóbeli vizsgarész beszédkészséget mérő feladata során a vizsgázó figyeljen rá, hogy ne mondjon se túl sokat, se pedig túl keveset. A szóban feltett kérdésekre lehetőleg ne egy szavas válaszokat adjon, még akkor sem, ha eldöntendő kérdésekről is van szó. A választ legalább három darab mondatban érdemes megfogalmazni.
• A szóbeli rész beszédkészség feladatánál sosem a szöveg tartalma az elsődleges. Ami igazán számít, az a folyékony, értelmes beszéd és a nyelvtani szerkezetek megfelelő használata. A tartalom miatt ne aggódjon a vizsgázó: ha a mondott szöveg értelmes, és jól van összerakva, akkor szinte bármiről szólhat (a megadott szituáció témáján és a jó ízlés határain belül).
• A szóbeli rész beszédkészség feladata során a vizsgázó ne essen pánikba, ha nem tud rögtön választ adni egy kérdésre. Minden válasz kigondolása egy természetes emberi folyamat, ezt a vizsgáztatók is jól tudják. Ha egy kérdés feltevése után a vizsgázónak hirtelen nem jut eszébe semmi, akkor ezt érdemes egy kezdő mondatrésszel jelezni a vizsgáztatók felé (pl. That’s an interesting question, Well…). Ezek segítségével nyerhet néhány másodpercet a vizsgázó a válaszadást megelőzően.
• A hallásértési feladatnál minden vizsgázó kétszer fogja hallani a szöveget, ezért nem szabad pánikolni, ha az első meghallgatás során nem sokat értett meg belőle.
• Alapvető tipp, hogy a vizsgázó a szóbeli vizsga során ne riadjon meg ha hibázik vagy elakad. Vegyen egy mély levegőt, javítsa ki a hibát, majd folytassa a gondolatát mintha mi sem történt volna. Nem szabad zavarba jönni, a pánikolást pedig egyenesen el kell kerülni.
• A szóbeli vizsgarész beszédkészséget mérő feladatánál érdemes visszakérdezni, ha valamit nem értett kristálytisztán a vizsgázó. Az erre megfelelő mondatrészek pl. “Sorry?”, “Excuse me…”, “Can you repeat, please?” lehetnek.
• A nyelvvizsgán a szóbeli vizsga beszédértési és beszédkészségi részekből áll. A legtöbb vizsgarendszerben a vizsgázó a beszédkészségre több pontot kap, mint a beszédértési részre.
• A nyelvvizsgán a szóbeli vizsga alkalmával kizárólag a személyi igazolványra van szükség. Egyéb eszközt vagy kelléket nem kell magával vinnie a vizsgázónak (azok inkább az írásbeli vizsgarészhez szükségesek).
• Egyes vizsgarendszerekben a szóbeli vizsga beszédkészségi része teljesen elektronikus. A vizsgázó egy monitor előtt ül, szemben a két vizsgáztatóval. A feladatok és azok leírásai is a monitoron fognak megjelenni.
• A szóbeli vizsgarészt megelőzően jó ötlet lehet egy könnyed “bemelegítés”: a vizsgázó kezdjen el beszélgetni vizsgatársaival a választott idegennyelven. Válasszanak ki egy témát vagy szituációt, majd ha szükséges, a beszélgetés közben javítsák ki egymást, vagy adjanak egymásnak tippeket.
• A szóbeli vizsgarész beszédkészségi feladata során a párbeszédek folyékonyságának szempontjából fontosak lehetnek azok a szófordulatok vagy mondatok, melyek segítségével a vizsgázó beszélgetést tud kezdeményezni és lezárni. Ez a tudás főként a páros szóbeli során válhat előnnyé.
• A szóbeli vizsgán érdemes figyelni a kiejtésre. Ugyan nem jár többletpont érte, de egy szép, tudatos kiejtéssel beszélő vizsgázó mindig jó benyomást tud kelteni a vizsgáztatókra – így jobb pozícióbol is fog indulni, mint egy olyan vizsgázó, aki egyáltalán nem törődik a kifejezések kiejtésével. A közlési szándék a vizsgázó hangján mindig érezhető kell hogy legyen.
• Bár egyértelműnek tűnhet, de nem árt, ha a vizsgázó megtanulja születésének helyét illetve dátumát a választott idegennyelven. Ez azért is fontos, mert a legtöbb szóbelin a vizsgáztatók a vizsgázó születési évét és helyét teszik fel első kérdésként.
• A páros szóbeli vizsga során sokat számít, ha a vizsgázó figyel partnerére. Ha a vizsga alatt a partner megakad, érdemes segítő kérdésekkel támogatni, kikérni a véleményét, majd reagálni rá.
• A hallásértési feladatnál a legtöbb esetben a kérdések sorrendje az elhangzó szöveg sorrendjét követi.
• A beszédkészségi vizsgarész alatt a vizsgázó ne szólaljon meg anyanyelvén. Ha kérdése van, azt a vizsgázott idegennyelven tegye fel (még akkor is, ha a kérdés teljesen alapvető).
• A hallásértési feladatnál a vizsgázó próbáljon meg a lehető legtöbb kérdésre válaszolni az első meghallgatást követően, hogy a második hallgatás során ellenőrizhesse vagy javíthassa az előzetesen megadott válaszait.
• A hallásértési feladatra való felkészülésnél érdemes az angolban elterjedt, ún. “kiejtési minták” begyakorlása is. A kiejtési minta a két szó összevonásából keletkezett kiejtést jelenti, erre példa a “Couldn’t you?” kérdés kiejtve “kudnt ju”, a hétköznapi angolban használt kiejtés azonban ennél gyorsabb: “kudntcsu”. Ezek a hangok egy folyamatos, összefüggő beszélgetésnél láthatóan teljesen összeolvadnak, ezért nem árt begyakorolni az ehhez hasonló szókapcsolatok megértését.
• A hallásértési vizsgarész során nem a hallott szöveg lefordítása, hanem annak megértése a feladat. Az ehhez tartozó kérdések is a hallott szöveg tartalmáról, nem pedig annak szerkezetéről vagy nyelvtani helyességének megkérdőjelezéséről szólnak, így ezek elemzésére a feladat során nincs szükség.
• Az egyes vizsgarendszerekben előforduló képleírási feladatnál a vizsgázónak érdemes sorrendbe szedni mondanivalóját. Először mondja el, hogy kik szerepelnek a képen, és pontosan mit is csinálhatnak (külső megjelenés, kor meghatározása, a személyek közötti kapcsolat vagy a képen látható személy hangulatának meghatározása). Ezt követően helyezze őket kontextusba, mondjon el néhány mondatot a környezetükről, illetve ha indokolt, akkor azt is, hogy mit viselnek (pl. esik az eső, ezért a képen látható két személy esőkabátot vett fel). Ezek után érdemes kifejteni néhány személyes élményt, emléket vagy véleményt a képen látható szituációval kapcsolatban, ezzel oldva a hangulatot. Végezetül a vizsgázó kifejtheti a témához kapcsolódó összes gondolatát, ügyelve a megfelelő igeidő használatára (ehhez érdemes folyamatban lévő jelen időt, azaz present continuous tense-t használni).