Egyéb tippek és trükkök

Néhány remek ötlet, melyek segíteni fognak a sikeres nyelvvizsga megszerzésében!

• A helyes és rutinos szótározás nagyban járul hozzá a nyelvvizsga sikerességéhez. Fontos, hogy a vizsgázó a szótárat ne használja se túl keveset se pedig túl sokat a vizsgán: csak akkor használja, ha tényleg szüksége van rá, különben a folyamatos szótárazás túl sok időt rabol el a nyelvvizsgából.
• Érdemes gyakorolni a szótárhasználatot. Erre az egyik legjobb megoldás, ha a vizsgára készülő személy megkéri egyik ismerősét, hogy mondjon pár nem hétköznapi kifejezést, melyeknek biztos hogy nem tudja az idegennyelvi megfelelőjét. Ezek után a vizsgára készülő személynek a lehető leggyorsabban kell kiszótáraznia a felsorolt szavakat, így erősítve szótárhasználatbeli rutinját.
• Nem árt tisztában lenni a vizsgázó által választott vizsgaközpont nyelvvizsgarendszerével. A legtöbb vizsgaközpont honlapján részletesen szerepel az írásbeli és szóbeli vizsgarész feladatai; ezek áttanulmányozásával könnyen kiküszöbölhetőek lesznek a vizsgán felmerülő problémák. Sőt, ezek értelmezésével fog kiderülni az is, hogy a vizsgán megjelenő feladattípusok mennyire felelnek meg a jelentkező képességeinek és ízlésének.
• Érdemes használni a jelentkező által választott vizsgaközpont honlapján elérhető mintafeladatokat. Ezek a feladatok segítenek az idegennyelvi felkészülésben, illetve ismertetik a vizsgán megjelenő feladattípusokat. A mintafeladatok megismerése után a nyelvvizsga felépítése nem lesz többé idegen a vizsgázó számára.
• Érdemes megvásárolni vagy kikölcsönözni a könyvtárból néhány idegennyelvi könyvet, majd olvasgatni és megoldani a benne található feladatokat. Ezzel párhumazosan tudja majd fejleszteni a szövegértési és írásbeli készségét is a vizsgára jelentkező személy.
• Jó ötlet lehet a vizsgarutin megszerzése is. Ezt mintafeladatok elvégzésével, internetes segítséggel és felkészítő tanfolyamokon való részvétellel szerezheti meg a vizsgázó. A vizsgarutin alapú gyakorlás célja, hogy az adott vizsgarendszerben megjelenő feladattípusokat és az ezek által mért készségeket a vizsgára jelentkező személy megismerje.
• Sokan az év utolsó időpontját tűzik ki a nyelvvizsga napjának, pár hetes felkészülési idővel számolva. Ez a legtöbbször kapkodáshoz, fejetlenséghez és ezzel járó rendezetlenséghez vezethet, ami a sikeres felkészülés rovására mehet. A felkészülésre alsó hangon legalább két hónapot kell szánni. A vizsgát megelőző utolsó hetet pihenéssel ajánlott tölteni.
• A nyelvvizsga előtt érdemes összegyűjteni a választott vizsgaközpontról szóló legfontosabb információkat (elhelyezkedés, nyitvatartási idő, telefonszám, stb.), majd beszerezni a vizsgához szükséges felszereléseket (toll, ceruza, radír, egynyelvű szótár, stb.).
• Egy felkészületlen vizsgázónak komoly problémát jelenthetnek a vizsga szóbeli részén megjelenő nehéz, komoly témák. Ilyen például a környezetvédelmi probléma kérdése, a munkanélküliség, a bűnüldözés vagy a külföldi munkavállalás témája. Az ilyen problémák elkerülése érdekében erősen ajánlott a felkészülés során az összes szóbeli tétel áttanulmányozása és megtanulása.
• A szóbeli vizsga során a vizsgázónak érdemes releváns érvekkel alátámasztania gondolatait. Jó ötlet lehet a személyes tapasztalatok és élmények mondatba foglalása is, a betanult mondatok helyett pedig az érdekes, kreatív szóhasználat is előnyt jelenthet a vizsgán.
• A szóbeli vizsgára történő felkészüléskor jó ötlet lehet, ha a jelentkező egyik témakört se magolja be szó szerint. Ezt a feladatot érdemes saját (a felkészülés alatt már kialakult) szóhasználattal teljesíteni a megadott téma szövegkörnyezetével együtt. Ezzel kiküszöbölhető a szóbeli vizsgán leggyakrabban előforduló probléma: a szöveget bemagolt vizsgázó a legtöbb esetben ugyanis nem tud megfelelően válaszolni a téma kifejtése után feltett kérdésekre. Saját szóhasználattal ez az akadály könnyen átugorható.
• A felsőfokú nyelvvizsgára jelentkező személynek tisztában kell lennie az idegennyelv nyelvtani sajátosságaival és képesnek kell lennie legalább 5 percnyi folyamatos, változatos beszédre (párbeszéd esetén is). A vizsgáztatók elsősorban a nyelvtudást értékelik, így az eredményre bár nem lesz nagy befolyással, de mégis fontos a saját, határozott vélemény és a vélemény alátámasztására szolgáló érvek kifejtése.
• Azoknál a vizsgafeladatoknál ahol több válasz közül kell kiválasztani a megfelelőt, érdemes nem csak meghatározni a jót, hanem megindokolni azt is, hogy a többi válasz miért rossz. Ezt meg lehet közelíteni akár nyelvtani, mondatszerkezeti és szófaji szempontokból is (általában ezek a legcélravezetőbbek).
• A nyelvvizsgára történő felkészülés során gyakori hiba, hogy a jelentkező nem szakít elég időt a teljes nyelvvizsga-feladatsor gyakorlására. Ez javarészt azért van, mert a feladatsor sok időt vesz igénybe: pont annyit, mint egy hivatalos nyelvvizsga. Ennek ellenére erősen ajánlott az ezzel történő gyakorlás, már csak a vizsgarutin megszerzése és az ezzel járó technikai problémák (főleg online téren) kiküszöbölése miatt is.
• A nyelvvizsga alatt a piszkozati lapon történő vázlatolás sok időt vehet igénybe, így a vizsgázó csak akkor használja, ha elbizonytalanodott egy feladat megoldása során, vagy ha a levél megírása előtt mindenképpen vázlatot szeretne készíteni.
• Fontos tudni, hogy a nyelvvizsga írásbeli és szóbeli része is akkor számít sikeresnek, ha a vizsgák eredménye legalább 60 százalékkal zárul. Ez az eredmény a vizsgarészek feladataiból adódik össze, tehát a feladatok részeredményei kompenzálhatják egymást. Fontos tudnivaló, hogy minden feladatrész esetében meg kell lennie a 40 százaléknak, különben az említett feladatrész nem számít sikeresnek (két részes feladat esetén mind a két rész összesítéséből kell megszületnie a 40 százaléknak, így a két részes feladattípusokon belül ha az egyik jól, a másik pedig rosszul sikerül, attól az még zárulhat 40 százalékos eredménnyel).
• A nyelvvizsga napján érdemes 20 perccel a vizsga előtt megjelenni. Erre főként a személyi igazolvány és egyéb adatok ellenőrzése, az ültetési sorrend, illetve a teremfelügyelő által ismertetett tudnivalók miatt van szükség. A vizsgázó ne felejtsen el enni- és innivalót hozni a vizsgára. Nem kell ünneplő ruhában lenni (inkább valami konszolidált és kényelmesben), a mobiltelefont pedig erősen ajánlott kikapcsolni a vizsga idejére.
• Fontos tudnivaló, hogy a fordítási feladatnál nem a magyaros, hanem az értelmes mondatok leírására kell törekedni. A vizsgáztatók nem műfordítókat vizsgáztatnak, ezzel ők is teljes mértékben tisztában vannak. Ha valamilyen szövegrész “magyartalanra”, ám mégis értelmesre sikeredik a fordítást követően, akkor az ugyanúgy pontot fog érni a feladat értékelésekor.
• Amit a nyelvvizsgára érdemes magával vinnie a vizsgázónak: toll, ceruza, radír, személyi igazolvány, innivaló és édesség, karóra, nyomtatott szótár és egy kabalatárgy (már akinek van).
• A szóbeli vizsgarész három aranyszabálya: a vizsgázó érthetően és hangosan kommunikáljon, mindig nézzen a vizsgáztatókra, és ne szólaljon meg anyanyelvén. Ezeknek a szabályoknak a betartásával a vizsgázó jóval közelebb kerülhet a sikeres nyelvvizsgához.
• A szóbeli vizsgarész beszédkészséget mérő feladata során a vizsgázó figyeljen rá, hogy ne mondjon se túl sokat, se pedig túl keveset. A szóban feltett kérdésekre lehetőleg ne egy szavas válaszokat adjon, még akkor sem, ha eldöntendő kérdésekről is van szó. A választ legalább három darab mondatban érdemes megfogalmazni.
• A szóbeli rész beszédkészség feladata során a vizsgázó ne essen pánikba, ha nem tud rögtön választ adni egy kérdésre. Minden válasz kigondolása egy természetes emberi folyamat, ezt a vizsgáztatók is jól tudják. Ha egy kérdés feltevése után a vizsgázónak hirtelen nem jut eszébe semmi, akkor ezt érdemes egy kezdő mondatrésszel jelezni a vizsgáztatók felé (pl. That’s an interesting question, Well…). Ezek segítségével nyerhet néhány másodpercet a vizsgázó a válaszadást megelőzően.
• Egy személyes tipp: a vizsgázó ne dohányozzon közvetlen a szóbeli vizsga előtt. Egyrészről azért, mert elfoghatja egy köhögőroham, ami teljesen tönkreteheti a vizsgáját; más részről pedig azért, mert a közvetlen közelben helyet foglaló vizsgáztatók nem szívesen fogadják a dohányzással járó szájszag bűzét (ez könnyűszerrel tüntetheti fel negatívan a vizsgázót).
• A nyelvvizsgán elsősorban a következőket értékelik: feladatmegoldás, nyelvtan, szókincs és nyelvhelyesség.
• A változatos nyelvtani szerkezetek (több igeidő, feltételes mód, mellékmondatok) tudatos használata ugyan nehéz feladat, de ha sikerül, az nagyban tud hozzájárulni a nyelvvizsga sikerességéhez.
• Ha a vizsgázó nem biztos egy szó jelentésében vagy ragozásában, akkor mindenképp használjon szótárt (csak abban az esetben, ha az a vizsgán megengedett). A szótár segítségével ellenőrizhető a keresett szó helyesírása, sőt, a legtöbb egynyelvű szótárban a kifejezés mellett még példamondatok is szerepelnek.
• A vizsgázó által írt szöveg szintjének megjelenését az alap melléknevek egy annak igényesebb szinonimájára cserélésével lehet növelni (pl. nice: pleasant, gratifying, delightful).
• A szövegírásnál érdemes kötőszavakat használni egyes mondatrészek között, mert ezek nélkül a vizsgázó által írt szöveg könnyen darabossá és értelmezhetetlenné válhat.
• A nyelvvizsgán ha a vizsgázó nem tudja egy kérdésre a választ, akkor se hagyja üresen, hanem tippeljen! A sikeres feladatra akkor van a legkevesebb esélye, ha semmit sem válaszol a feltett kérdésre. A találgatásért nem jár pontlevonás.
• A szövegértési feladatnál a vizsgázó ne adja fel olyan gyorsan a sikertelennek tűnő feladatot: ha nem tudja rögtön a választ a kérdésre, ugorja át, és ha a feladat végén még marad rá ideje, akkor fusson neki még egyszer! Megfelelő időgazdálkodás mellett ezt a vizsgázó szinte minden feladattípusnál meg tudja tenni.
• Alapvető tipp, hogy a vizsgázó a szóbeli vizsga során ne riadjon meg ha hibázik vagy elakad. Vegyen egy mély levegőt, javítsa ki a hibát, majd folytassa a gondolatát mintha mi sem történt volna. Nem szabad zavarba jönni, a pánikolást pedig egyenesen el kell kerülni.
• A nyelvvizsgán a szóbeli vizsga beszédértési és beszédkészségi részekből áll. A legtöbb vizsgarendszerben a vizsgázó a beszédkészségre több pontot kap, mint a beszédértési részre.
• A nyelvvizsgán a szóbeli vizsga alkalmával kizárólag a személyi igazolványra van szükség. Egyéb eszközt vagy kelléket nem kell magával vinnie a vizsgázónak (azok inkább az írásbeli vizsgarészhez szükségesek).
• Egyes vizsgarendszerekben a szóbeli vizsga beszédkészségi része teljesen elektronikus. A vizsgázó egy monitor előtt ül, szemben a két vizsgáztatóval. A feladatok és azok leírásai is a monitoron fognak megjelenni.
• Fontos tudnivaló, hogy a nyelvvizsga elméleti tudást nem mér. Egyik vizsgáztató sem fogja számon kérni az igeidőket, vagy a különböző határozók és mondatszerkezetek közti különbségeket. A vizsga elsősorban ezek önálló használatát ellenőrzi, hiszen a nyelvtan alkalmazása a nyelvvizsga elengedhetetlen részét képezi.
• A nyelvvizsga alatt a vizsgázótól nem elvárás az, hogy minden szót megértsen a feladatból vagy annak szövegéből. Ha egy kifejezéssel gondja akad, használja a szótárat, vagy próbálja meg kitalálni a hiányzó kifejezéseket a szövegkörnyezet alapján.
• A szövegértési feladatnál érdemes aláhúzni a feladatban és annak szövegében szereplő kulcsszavakat. Ezt követően a vizsgázó könnyebben tudja majd ellenőrizni, hogy mindegyikre a megfelelő módon, megfelelő pontossággal válaszolt-e.
• Ha a vizsgázó elkészült az írásbeli feladattal, mindenképp ellenőrizze vissza helyesírását. Érdemes figyelni az írásjelekre, és a kifejezések pontos leírására.
• Az írásbeli vizsgarész során nem érdemes a megszabottnál több szómennyiségből álló választ adni.
• Bár egyértelműnek tűnhet, de nem árt, ha a vizsgázó megtanulja születésének helyét illetve dátumát a választott idegennyelven. Ez azért is fontos, mert a legtöbb szóbelin a vizsgáztatók a vizsgázó születési évét és helyét teszik fel első kérdésként.
• A páros szóbeli vizsga során sokat számít, ha a vizsgázó figyel partnerére. Ha a vizsga alatt a partner megakad, érdemes segítő kérdésekkel támogatni, kikérni a véleményét, majd reagálni rá.
• A nyelvvizsgát megelőző napot a vizsgázónak érdemes tanulás helyett pihenéssel töltenie. Kapcsoljon ki, relaxáljon, és igyekezzen minél többet aludni, hogy üdült állapotban vehessen majd részt a nyelvvizsgán.
• Fontos a nyelvvizsga értesítő lapjának ellenőrzése, mert a vizsgázó rengeteg hasznos információt tudhat meg belőle (ilyen a nyelvvizsga helyszínének pontos címe és ideje). Ez azért is lényeges, mert a szóbeli és az írásbeli vizsgarészek lehet, hogy külön intézményekben lesznek megtartva, illetve az is lehet, hogy nem ugyanazon a napon.
• Egyes vizsgarendszerekben az írásbeli feladatok elején mintamegoldás is szerepel, melynek áttanulmányozása sokat segíthet a feladatmegoldásban.
• A beszédkészségi vizsgarész alatt a vizsgázó ne szólaljon meg anyanyelvén. Ha kérdése van, azt a vizsgázott idegennyelven tegye fel (még akkor is, ha a kérdés teljesen alapvető).
• A levélírási feladat során csak akkor kell címet és dátumot írnia a vizsgázónak, ha ehhez a feladat külön kihagyott sorokat.
• Az írásbeli vizsgarész során a külalakot bár nem pontozzák, ennek ellenére érdemes odafigyelni az olvasható írás kialakítására. Ha a megadott válasz lényege a vizsgázó írása miatt nem értelmezhető, az pontlevonáshoz vezethet.
• Az írásbeli dolgozatok javítása a következőképp történik: minden feladatnak van egy maximum pontszáma, és a szövegben talált hibák alapján vonnak le ebből hibapontokat. Tehát ha a vizsgázó valamilyen kifejezés nyelvtani helyességében bizonytalan, akkor azt inkább hagyja ki, vagy próbálja meg egyéb kifejezések segítségével körülírni. Ahogy az már kiderült: minél hosszabb a szöveg, annál több a hibalehetőség is.
• A nyelvvizsga során főként a szótárazás szempontjából nagy előnyt jelent, ha a vizsgázó (még ha alapvetőnek is hangzik) tisztában van a választott idegen nyelv ABC-jével. Ezzel a tudással sok időt meg lehet spórolni a vizsgán előforduló szótárazásból, és több időt lehet majd fordítani a feladat megoldására.
• A nyelvvizsgára való felkészülés során a vizsgázó számára hatékonyabb, ha az új kifejezéseket nem egyenként, hanem mondatokba foglalva igyekszik megjegyezni és megérteni, legyen szó írásbeli vagy szóbeli formáról. Ezzel a módszerrel könnyebb lesz a szóbeli vagy írásbeli szöveg sajátos megfogalmazása is (főleg ha ehhez hozzájárul a szókincs és a nyelvtan használata is).