A Hetek szerkesztőségének kérésére nyelvtanárok meséltek az oktatásról, a nyelvvizsgázásról, és kifejtették véleményüket a nyelvvizsga-amnesztiával kapcsolatban is.
Dóra
A hírlap elsősorban általános iskolai és gimnáziumi tanárokat kérdezett meg arról, hogy mi a titka a sikeres nyelvtanulásnak, illetve milyen okok állhatnak egy sikertelen nyelvvizsga hátterében.
„Sokan már az általános iskolában viszonylag magas szinten megtanulnak angolul, míg mások a legegyszerűbb nyelvtannal sincsenek tisztában és a szókincsük is szegényes. Még akkor is, ha a diákok ugyanabból az általános iskolából, akár ugyanabból az osztályból jöttek – tehát ugyanattól a tanártól tanulták az angolt.”
– magyarázza Dóra, egy ELTE angol szakán végzős hallgató, aki jelenleg egy budapesti gimnáziumban végzi kötelező gyakorlatát. Dóra véleménye szerint a nyelvtanulás fő mozgatóerejét a szülők hozzáállása határozza meg: ha a gyermek szülei fontosnak tartják a nyelvtanulást, akkor a nebuló is komolyabban veszi az idegennyelvi órákra történő felkészülést, amely szorgalom segítségével komolyabb célokat is fel tud majd állítani a jövőben (ez eredményezheti egy sikeres nyelvvizsga alapját is).
Dóra elárulta azt is, hogy a tanárképzésről meglehetősen negatív élménye van. Ez részben azért van így, mert elmondása alapján „valódi gyerekkel” csak tanulmányai utolsó évében találkozhatott, s ez a tény sajnos hallgatótársai hozzáállására is markáns befolyással volt.
„Jelentős azok hányada, akik még azelőtt pályaelhagyók lesznek, hogy igazából elkezdenék a tanári munkát. Multicégeknél és nyelviskolában nem kell fegyelmezni és sokkal jobb a fizetés.”
forrás: pixabay.com
Janka
Janka már jelentős tapasztalattal rendelkezik a nyelvoktatás terén: felsővezetőket tanít, magánórákat ad, félállásban pedig gimnáziumi tanár. A HÖOK felméréséről – mely szerint az idén diplomázók 35%-a nem lesz képes nyelvvizsgát tenni – neki is megvan a véleménye.
„A kérdés, hogy nem tud, vagy nem akar. Vannak olyan gimnáziumi osztályok, ahol 1-2 diák kivételével mindenki nyelvvizsgát tesz még az érettségi előtt. Vajon az egyik diáknak miért sikerül az, ami a másiknak nem?
Számos olyan középiskolás tanítványom tett jó eredménnyel felsőfokú nyelvvizsgát, akik nem éltek külföldön és nem jártak magántanárhoz, sőt nyelvtudásuk nem ritkán megelőzte azokét, akik viszont kint éltek.”
Janka természetesen nem szeretné a felelősséget kizárólag a tanulókra hárítani. A tanárhiány következtében ugyanis egyre nagyobb létszámú csoportokat kell oktatni.
„A nagy csoportokban jelentős szintkülönbségek vannak, ilyen helyzet nyelviskolában vagy magántanárnál nem fordulhat elő. Nem lehet a kudarcokért az oktatási rendszert hibáztatni. Az online oktatás alatt volt néhány olyan diákom, akiket már november óta alig tudtam elérni, sem ők, sem szüleik nem voltak együttműködőek. Ilyen extrém helyzetben nyilvánvaló a diáknak és a szüleinek a felelőssége a tanulásban elért kudarcban.”
Annak a hallgatónak, aki nyelvvizsga nélkül vágott neki az egyetemnek, még így is marad jó néhány éve a nyelvvizsga-bizonyítvány pótlására.
„Létezik olyan kezdőről középfokú szintig tartó, önálló tanulásra kidolgozott tananyag több nyelvből is, amely annyiba kerül, mint egy napijegy a Sziget Fesztiválra. Egy egyetemista esetében hajlamos vagyok azt gyanítani, ő nem tett meg mindent a nyelvvizsgája megszerzéséért.”
Jankának a hazai nyelvoktatással nincsenek különösebb problémái.
„Egy Ausztriában élő középiskolai tanítványom állítása szerint náluk angolórákon csak filmeket elemeznek, ezért ő inkább keresett egy magántanárt Magyarországon, hogy alapos tudásra tegyen szert.
Azoknak a felnőtt felsővezetőknek, akiket tanítok, nem ritkán az állásuk, kiküldetésük múlik azon, hogy leteszik-e a nyelvvizsgát vagy sem. Ők tudják, hogy felelősek a saját karrierjükért.
Félsiker, ha megértik a diákok, hogy nekik maguknak kell felelősséget vállalni a saját tanulási eredményeikért, és nem szabad másokra mutogatni.”
A teljes cikk a Hetek hírlap aktuális számában tekinthető meg.
Forrás: Hetek