Zamenhof-, vagy Eszperantó-nap – így ismerheti a világ az ünnepet, mely az eszperantó nyelv kitalálójáról, Lazar Markovics Zamenhofról kapta nevét.
A Zamenhof-nap az eszperantó kultúra legelterjedtebb ünnepnapja.
Az eszperantó – meglehetősen sok ideig – az egyik legnépszerűbb vizsganyelvként volt jelen (nem csak hazánkban), a mesterséges nyelvek közül a mai napig ezt beszélik a legtöbben. Bár nagy népszerűségnek örvendett, a sikertelen vizsgák aránya a többi nyelvhez viszonyítva mégis magas volt.
A nemzetközi segédnyelvből akár hetek alatt szerezhetett vizsgát az elszántabb tanuló.
Az eszperantó nyelv zászlaja
Az eszperantó elnevezés a Doktor Esperanto (jelentése: „reménykedő doktor”) kifejezésből származik, ugyanis Lazar Markovics Zamenhof ezen az álnéven publikálta első, az eszperantó nyelvet részletező tankönyvét. A lengyel származású orvos terve egy könnyen megtanulható és politikailag semleges nyelv létrehozása volt, mellyel könnyebben előre lehetett mozdítani a békét és a nemzetközi megértést az emberek között.
Az eszperantót nagyjából 115 országban beszélik, a nyelvet folyékonyan vagy anyanyelvi szinten beszélők száma nagyjából 500 000 és 25 000 000 fő közé tehető. Használata főként Európában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában magas. Hazánkban a Magyarországi Eszperantó Szövetség felel a nyelv képviseletéért.
Szókincse jórészt nyugat-európai nyelvekből származik, nyelvtana erős szláv hatást mutat, ám belső szerkezete inkább a ragozó nyelvekére hasonlít, úgy mint a török, japán, szuahéli és a magyar.
Forrás: Wikipédia